egy gaijin Tokióban
“Bring me the disco king”…
4 hozzászólás
… volt az utolsó szám, amit meghallgattunk azon a bulin, csupán pillanatokra bukva fel a félig-meddig katatón önkívületből. Aki ösmeri ezt a zenét, tudja miért jó. És hogy miért jó ilyenkor. Maga az esemény egyébként szupagút volt, szűk baráti kör, sütés, sör, idővel egyre értelmetlenebb és parttalanabb beszélgetések, aztán a végére ketten maradtunk, ahogy ez lenni szokott, Kornél a házigazda, meg én és mint minden alkalommal, ismét átvettük Bowie életművének késő hetvenes évekre eső részét. Na meg az említett tételt tartalmazó lemezt is, már csak a rend kedvéért. Persze összejövetel nem múlik el anélkül, hogy el ne essek valamiben, most egy garázsfalhoz támasztott aljas talicskában sikerült. Jó ideig elkerültem, de éreztem, az idill nem tarthat sokáig és egyszercsak ott volt az utamban, én pedig megadtam magam a sorsnak. Viszont nem törtem össze semmit és nem beszéltem csúnyán senkivel. Másfél napos regenerálódás után már csak az útra kell koncentrálnom és bevallom, eléggé be vagyok szarva. Ez az első hosszabb utam egyedül, pláne az első, amit repülővel és átszállással kell lebonyolítanom. Moszkvában, gecc. Hajlamos vagyok túlaggódni a dolgokat és most is közepesen erős pánik dolgozik a gyomromban.
megjegyzem
Vélemény?
Mivel itt a képek csak korlátozott méretben tölthetők fel, valami megoldást kell találnom, hogy a nyájas kiváncsiskodó igény esetén a megkérdőjelezhetetlen művészi igénytelenség mellett a fotó gigantikus méretétől is sokkolva érezhesse magát. Mintegy bónuszként. A lehetőségek száma körülbelül végtelen. Ezért is estem kétségbe, hiszen Imageshack-től Flickr-ig ( tájékozottságomról ennyit ) terjed a skála és én nemigen vagyok otthon az ilyesmiben. Flickr az esélyes befutó, népszerű, faja, kúlnak fogom érezni magam, ha belépek a közösségbe. Viszont a legegyszerűbb az volna, ha csak simán megírnám azt a három cd-t, amit a három olvasóm jogosan elvár.
első fotó
Vélemény?
Csak tesztelgetem a blogot, mit lehet és hogyan, viszont ez a kép most kapóra jött, több okból is. Az egyik, hogy a blog megcélzott és meglehetősen szűk számú olvasóközönségéből néhányan így először képesíthetik magukban utazásom okát és célját. Ő volna az. A kép tavaly készült, mikor születésnapja éppen fedte itt tartózkodása időtartamát és most éppen a torta legyilkolására készül. Megfigyelhető kaján mosolya, ahogy a közelgő mészárlás íze megremegteti bensőjét. Gyors volt, pontos és halálos. Egy szemvillanás és véget is ért, ahogy a legnemesebb ősi szamuráj párbajok szabályai diktálják. A következményeket érthető okokból nem teszem közzé…
… aztán csak vár
Vélemény?
Ha jól számolom, kilenc nap. Hétvégén egy szolíd kerti sütős összejövetel, két jóbaráttal, afféle búcsúztató és azért most, mert utolsó napjaimon már nem kívánom szétütni magamat. Talán erről is lesznek képek.
Kedvenc könyv már a bőrönd mellé helyezve (David Mitchell: Szellemírók … tudom, hogy elsőre félreolvastad, nem Szellemirtók) Emellett a Lonely Planet sorozat Japánról szóló kiadványa, vaskos kötet, de sajnálatos módon csak mintegy 10 százaléka lehet hasznos jelen körülmények között, úgyhogy esélyes az itthon maradása. Hirtelen felindulásból megrendeltem, de ez inkább utazó embereknek szól, akik eltökélték, hogy felfedezik Japánt keresztbe-kasul. Nekem elég lesz Tokió is… Érdekes módon nem érzem azt a bizonyos utazási lázat, talán majd az indulást megelőző néhány napon. Most még egy kicsit semmilyen érzés, gondolom, mert olyan régóta várom, hogy mostanra elkoptak a tűk a fenekem alatt. Másfelől nem is “Japan itself” miatt megyek oda ( persze érdekel és érdekesnek is fogom találni, még szép, hogy… ! ), hanem.
Bemutat
1 hozzászólás
Itt majd egy néhány hetes tokiói kirándulás dokumentálása várható, béna fotókkal, primitív leírásokkal, ezenkívül kaland, izgalom, szex, ilyesmi, csuhajja!
Némi arcoskodás: ez nem csak egy afféle bele-a-világba hátizsákos odamenés (bár ezzel sincs semmi baj), hanem egy több éve tartó kapcsolat újabb szintre helyeződése, korántsem spontán. Részletekért informálódjék helyeken. A meglehetősség érdekében. Már aki nem tudja. De az úgysem kapja meg a linket. Na jó, ez most csak egy ilyen teszt-izé volt. Nem is utazom Tokióba…
